Szeptember 22-26-ig Sopronban "nyaraltunk". Balázs még a forró nyárban vette ki ezt a hetet, mondván, hogy tuti kellemes őszi idő lesz. Ehhez képest elég hideg van ugyebár...
Összességében én pozitívan zárom a nyaralást, bár azért voltak nehéz pillanatok. Igazság szerint soha többet nem megyek kisgyerekkel panzióba... ahol folyton azon paráztunk, hogy mikor kit idegesítünk gyerekeinkkkel, akik ugyebár hangoskodnak. Bár Vince napról napra ügyesebben csinálta, hogy reggel halkan beszéljen, de azért gyakran megfeledkezett magáról. És tőlünk zengett a Muck-Moha Panzió. Rajtunk kívül nem sokan voltak, így különösen feltűnőek voltunk, nem tudtunk elvegyülni a tömegben. A szállást a neten találtam, de nem volt teljesen világos, hogy ennyire kint van a városból, konkrétan az erdő közepén. Kb. 10-15 perc autóval a belvárostól... Az első napokon ebéd után hazamentünk, hogy ott érjen minket az alvás. Végül aztán csütörtökön már az autóban altattuk Vincét, hogy ne kelljen megtörni a lendületünket:)
Vince nagy vagány volt, sok mindent tanult. Minden alkalommal étteremben ettünk, úgyhogy már szépen mondta, hogy almát kér inni. Az egyik alkalommal a pincérnő elfelejtette hozni a panzióban a szokásos szívószálját és teljes felháborodással követelte:) Mindent ügyesen megköszönt, sőt, a Kolostor étteremben (a kiírás szerint étterem, valójában egy nyugdíjasotthon menzája...) meg is dícsérte a néniknek a főztöt. A betegségének pedig még talán most lesz már lassan vége, de már nagyon ügyesen kifújja az orrát, elég csak megemlíteni, hogy hozzuk akkor a porszívót, ha nem fújja, és máris tök ügyesen nyomatja. Ezenkívül megtanulta, hogy ha köhög, vagy tüsszent, a szája elé teszi a kezét. Néha még úgy sikerül, hogy két ujját öklendezésig ledugja, de az akarat a lényeg:)
És a hét során nagy barátságba került a cicával, amit még a születésekor kapott Ildiéktől. Azóta soha nem indította meg, pedig a cumielvétel kapcsán különösen próbáltuk nyomatni - hogy legyen egy megnyugvása valamivel. De a panzióban minden kajához le kellett vinni a jószágot és azóta jó barát. Szembefordítja magával, gondosan leülteti, és ugyanúgy megkérdezi tőle, mint mi Vincétől, hogy "mi történt?!". Aztán, egyik nap, mikor én is kendőben vittem Lucát, ő is magával hozta a sálamban. Íme:
Ébredni sajnos ugyanolyan hajnalban ébredt Vince, mint itthon, csak itt ugyebár a nagy összezártság miatt (első nap külön szoba fürdővel elválasztva, második naptól nagy darázs-invázió miatt másik szobában, csupán függönnyel elválasztva aludtunk gyerekek-szülők) nagyon vigyázni akartam Luca álmára.. kevés sikerrel. Reggeli a panzióban, szigorúan almalé és lekváros kenyér, majd indulás kirándulni. Aztán ebéd valahol a városban, haza, alvás, délután újra a város, majd vacsora már a panzióban és aztán fürdés-alvás.
A program:
Hétfőn déli alvásidőben indultunk, szállásfoglalás után már csak egy rövid kis óvárosi sétára futotta Sopronban.
Kedden délelőtt Fertődre mentünk, a kastélyba, délután pedig újra Sopron.
Szerdán délelőtt felmentünk a Károly-kilátóba, majd végre a Tűztoronyba. A kilátóhoz Vince motorral jött, Balázs szerelt föl rá neki egy "kincsesládát", úton-útfélen megállva gyűjtögeti azóta bele a tobozokat, kavicsokat, gesztenyéket:) Lefelé kissé elesett, mert élvezte a nagy száguldást:)Hősiesen mászta a lépcsőket, a kilátóban egészen az antennáig felmentek; a Tűztoronyba hétfőn nem tudtunk bemenni, múzeumhoz illőn zárva voltak, kedden délután mentünk, 17.36kor, és 17.30kor pénztárzárás volt. Pedig ez volt a fő tervünk, szegény gyereket folyton ezzel hitegettük, hogy ha jól viselkedsz, akkor jöhetsz csak föl, és szegény csak a 3.napon jutott fel.
Csütörtökön délelőtt visszamentünk Fertőd mellé, Sarródra, a Nemzeti Parkba, madarakat nézni (kell egy jó távcső!), ebéd Fertőbozon, alvás az autóban, szakadó eső délutánra, kevés állás alvó Vincével Fertőrákoson, majd inkább visszafordultunk Sopronba és még egy rövidke séta a belvárosban.
Pénteken Nagycenken megálltunk útban hazafelé.
Szóval Vince eléggé kezd belemenni a dackorszakba... Keményen visít, ha valami nem úgy van, ahogy szeretné. De a fület annyira sérti, és az idegeinket annyira tépi... Bevallom, múlt héten már eljutottam oda, hogy szájon vágtam, előre megfontolt szándékkal és nem bántam meg... oké, hogy nem jutottam előrébb vele, de akkor is. Sőt, most már szembefordul velünk, kiabálva közli, hogy de ő bizony máshogy gondolja. Nehéz lesz az elkövetkező időszak, az tuti.
A beszéde már teljesen lenyűgöző, elmesél mindent, ami történt. Mostanában újdonság, hogy mindenkit becéz:) Nagyon vicces. pl. Lucaka! A fiatal panzióbeli pincérlányt nénikének hívta:) Az is új, hogy most már, ha beszélget velünk, nem úgy mondja, hogy apa/anya ezt vagy azt csinálja, hanem egyes szám második személyt használ.
Most már ő is kezdi, hogy kérdezgeti folyton, hogy mit csinál xy? Vagy éppen, hogy ő mit csinál:) Pl. "Mit csinálok?"
A fogai tuti nőnek még, mert a kezei folyton a szájában lógnak. Mintha csak fütyülne.
Jaa, és hogy én is érezzem, hogy nyaralunk, délutánonként beültünk kávézni-sütizni valahová. Vince pedig minden alkalommal közölte, hogy szülinap van:) Hiszen ha torta van... Első délután Balázs nyakába is borult, hogy boldog szülinapot:)
