Itt vagyunk a mamáéknál, péntek óta. Először Ildiéknél aludtunk, szombaton ott volt a nagy Tárnai szülinapi buli. Persze Vince délutáni alvásának nem tett jót a dolog. Mert hát persze hogy nem volt hajlandó aludni, holott keresztbe állt már a szeme, és délután már lepihent a focipályán, meg bóbiskolt a kismotoron... De mivel egyik unokatesó sem aludt délután, már végül feladtuk Balázzsal. EGy kihágás után persze igényelné a következőt, tegnap itt a mamáéknál sem akart aludni, pedig hajnali 5.30kor kelt reggel... De végül kis erőszakkal, de persze óriásit aludt. Nem is tudom, mi lenne ilyenkor a jó megoldás. Tudom, hogy nyugodtnak és türelmesnek kellene maradnom a nagykönyv szerint, de nagyon nehéz, mikor a már félárbócon lógó szemű Vince csakazértis torkaszakadtából sír, hogy nem akarom.
Azt viszont minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy Vince Annushoz hasonlítva is megelőzi a korosztályát, mozgásban és beszédben is!
Most épp a Papával kirándul a Zalához (Zalánnak nevezi:)), és gesztenyéket fognak dobálni a vízbe!
A beszédében új megfigyelést tettem: egyre gyakrabban keresi a szavakat és hümmög közben. Valószínűleg mi is gyakran teszünk így, vagy valóban ennyire nem jutnak hirtelen eszébe a szavak?! Nem kóros ez? De egyébként már teljesen korrekten elmeséli, hogy hol járt, mit csinált. Nagyon büszke vagyok rá!!
Nekem pedig újra és újra nagy az elhatározásom, hogy sokkal sokkal több türelemmel kell lennem felé, mert mindig úgy furdal a lelkiismeret, ha kiállhatatlan vagyok...
A kajálása teljesen rendbejött, konkrétan két pofára fal. Lehet, hogy a nagy társaság teszi, vagy valóban csak az volt a baj, hogy túl sokat adtunk neki tízóraira/uzsonnára.
