a hosszú hétvégét Miskolcon töltöttük. Jól sült el a variálásom, hogy mikor is induljunk és érkezzünk haza. A rossz idős napon, 23-án utaztunk, péntekre már szuper idő volt, és a vasárnapot már teljesen itthon tudtuk tölteni.
Pénteken a szép időben kimentünk Lillafüredre. De hogyan!
Vince nagyon élvezte. Villamossal mentünk a kisvasútig, ott fel a vasútra, majd hazafelé busszal jöttünk. A vasutazás is nagyon bejött neki, azóta is meséli, hogy láttuk a sok-sok fát, a nagy-nagy sziklákat. És hogy az alagútban sötét volt. Balázs mondta neki, hogy bent kiabáljon, de nem tette, ezt is meséli. A nénik viszont kiabáltak. (a vasút dugig volt, álltak is az emberek).
Lillafüreden tettünk egy kis sétát, a vízesés nem működött, de azért így is jó volt. IGazi jó kiránduló-idő, napsütés, majd Alsó-, és Felsőhámoron átsétáltunk a buszmegállóig.
Vince amúgy Miskolcon teljesen rátapad Danira. Dani nem nagyon tud egyelőre mit kezdeni vele, de azért Vince teszi a dolgát:) Töntönt néznek, ugrabugrálnak, és ha épp nem látja Danit, akkor pont azzal a hanghordozással, ahogy Magdi mama kicsi korában tanította neki, szólongatja Danit.
Enni három napig alig evett valamit, mert valahogy a mama nincs a topon kajaidőzítés terén. De azért csak megmarad.
Luca pedig, mint Vince is ilyen pici korában, jobban alszik Miskolcon, mint bárhol. Ha külön szoba lett volna, ki tudja mennyit aludt volna (így kb.3órákat egyben, amit 2 hónapja nem). Vince viszont talán a nagy távfűtéses melegtől, de teljesen megzavarodott alvásában. A délutánit nem is említem, akkor ment a szokásos cirkusz, de az egyébként zavartalan éjszakai alvásába porszem került. Egyik reggel 5kor közölte, hogy akkor "jemegyünk", másnap meg már hajnali 1.50kor ordítozni kezdett:( A kis panellakásban úgy viselkedik, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, újra nekiállt Lucát bántani, pedig az agresszió már nagyon múlóban volt.
