Vince és Luca élete

Kedves Vince, ha valaha majd olvasod ezt a blogot, ki tudja?!, akkor ezúton is elnézést kérek, amiért annyira türelmetlen vagyok mostanság veled... de azért valljuk be, elég őrjítő, mikor egy gyerek fél év alatt nem szokja meg, és tanulja meg, hogy van egy testvére, akit nem szabad BÁNTANI! Bár ezt a bejegyzést már tegnap kellett volna megejtenem, mert tegnap volt a fekete nap, de azért még mindig furdal a lelkiismeret miatta. Persze, mivel ezt a gondomat (kezet emeltem gyerekemre) megosztottam többekkel, általában nem ítélnek el az emberek, hacsak mondjuk pont Balázs nem, aki a nyugalom és türelem mintaszobra, és Sopronban volt egy olyan érzésem, hogy kihívja a gyámügyet rám. Szóval Vince újra visszaesett a harapásba, de most inkább itthon éli ki magát. Lucát egyik pillanatról a másikra letámadja, nem is tudom kivédeni. Tegnap a fejét harapta újra.. hát mondhatom, elszállt az agyam tőle! De engem is rendszeresen, főleg ha telefonálok, ahelyett, hogy ővele játszanék. Ma amíg Ágival beszéltem, nem volt 5 percnél több, addig két helyen is otthagyta a karomon a fogsora nyomát... Na most ilyenkor mit tegyek? Ha Lucát harapja ráütök és büntibe megy a szobájába, ha engem?! Ilyenkor is csináljam ugyanazt? Bár továbbra is próbálok higgadt maradni (egyre ritkábban sikerül... micsoda anya az ilyen?!), hogy csináljam ezt? Bár ma már azért jobban érzem magam, de kissé elegem van abból, hogy egész álló nap fenyegetem Vincét, mert egyáltalán nem fogad szót, csak rámnéz mosolyogva, vagy épp azt mondja, "nem", és csinálja tovább a bolondságait. Hogy csinálja Réka, hogy Marci és Gergő állandóan jól viselkednek?!