Vince és Luca élete

Lássuk csak, mit is tud Lucka mostanság.

Mozgás: most már hason csak akkor megy, ha valami van a kezében. A mászás nagyon gyors, sőt, ha teheti inkább kézenfogva sétáltatja magát. A napokban megy már egy kézzel is. Sőt, főleg Balázzsal próbál egyedül állni.

Evés: az étvágyával semmi gond, szerintem simán többet eszik, mint Vince. És bármit. Na jó, a karfiol nem a kedvence, de nagy fintorogva azt is megeszi azért:) Az ivás is nagyon jól megy már, azóta teljes átütő siker, hogy üvegpohárból adok neki, mint magunknak. Hiába, igazi nagylány már:)

Alvás: az éjszakák újra jók. Nagy nehezen, a húsvét körüli felfordulást követően, újra sikerült normális kerékvágásba kerülnünk (értsd ezalatt átordított éjszakák sorát...) Reggel szinte pontban 5.45-kor kel, megszopiztatom és még jó esetben visszaalszik 7-8-ig. Ha ez a visszaalvás megvolt, akkor már kibírja ebéd utánig, illetve hazafelé a babakocsiban az utolsó métereken beadja a kulcsot, de szívtelenül felkeltem... Aztán 1 után elalszik, újabban már azalatt, hogy Vincének mesélek, és fél4 körülig alszik. (van egy B terv is, amikor a reggeli visszaalvás kimarad, és helyette délelőtt alszik egyet séta alatt. Meglepő módon ilyenkor többet alszik délután is.)

Beszéd: Luca egyre inkább kommunikál. A beszéd még talán túlzás:) Bár az "apa" már kivehető, bár inkább aba. Ha megkérdezzük, hol van apa, automatikusan az ablak felé mutat integetve, ahogy azt reggelente szokták csinálni:) Ha pedig látja az ablaknál Balázst a növényei között matatni, addig ordibál neki, míg rá nem néz:) Néha egy-egy szó előfordul, volt már "alma", meg "ide". Még Vince is felfigyel ilyenkor, hogy Luca beszél! Még mindig megvan a "gn", ez szerintem az igen megfelelője. Újabb általános szó a "ba". Ez a baba, a bácsi, és még sok minden más.

És továbbra is nagyon jó kedélyű, édes kiscsaj, mindenhol a nyomomban van, a ruhám nyakába kapaszkodva mászik rám, ha elérhető közelségben vagyok, pont mint Vince csinálta anno. Míg nem vagyok földközelben, addig elvan egyedül, de amint leülök, mászik rám. Lázárral elég vad volt egyik nap, mikor itt voltak, de a következő alkalommal visszakapta:)

Abszolút látszik rajta a fiús beütés a bátyja hatására, legszívesebben berregve autókat tologat:

Bocs, hogy ennyi időt szentelek neki, de nagyon jó kis képek születnek a mindennapi rutin kialakítása során:)

Így kakilunk mi, a sorozat címe.

Régóta terveztük és ma megvalósítottuk: elmentünk a veszprémi állatkertbe. Igen sok fehérvárival találkoztunk:)

Vince már reggel teljesen besózva maga elővette a piros annáskönyvet és megkereste az állatkertes részt és el is mesélte magának. (el ne felejtsek egy külön bejegyzést szentelni Bartos Erikának!) Ehhez képest valahogy úgy tűnt, nem annyira hatotta meg a hely. Persze örült az állatoknak, de sokkal inkább futkározott és mászott volna a korlátokra, mint csodálta volna az állatokat. Ráadásul mostanság különösen engedetlen, már odáig jutottunk, hogy Balázs is feltűnően egész nap morog rá. (Ez engem megnyugtat kissé...)

Amit még megfigyeltem, hogy valahogy nem annyira veszi észre a dolgokat. Pl. sokszor úgy érzem, hogy mutatunk neki valamit, azt mondja, látja, de szinte oda se néz. Aztán a zichy-ligetbeli harkályokkal egyszer már teszteltem, hogy valójában látja (rákérdeztem, hogy néz ki, és simán elmondta), csak nem csodálja annyira, mint én várnám. Így jártunk a péntek esti nagy esőben a szivárvánnyal is. Mivel szintén Bartos Erika miatt a szivárvány is nagy kedvenc mesében. És a zivatarban óriási szivárványt láttunk. De Vince minden mást mutogatott, hiába fordítottuk az ég felé a fejét:) Míg végül egyszer csak meglátta valóban. Na, hát bocs a kitérőért, de kb. ugyanígy volt az állatokkal is, pl. a bagollyal, ami nagyon durván megbújt a ketrec rácsai és a fa ágai mögött/között. De simán rávágta, hogy látja, és mentünk is tovább.

Utólag azt mondja, nagyon tetszett neki, és a kedvence a zebra volt, amikre szintén fittyet hányt és inkább a kukát nyaldosta (!!!) a közelükben lévő padon, ahol ebédeltünk. Bár valójában szerintem az egyik képen látható magas lépcső tetszett neki, ahonnan a farkasokat lehetett megnézni.

Hogy Lucát mindez mennyire hatotta meg? Szerintem nagyon kevéssé. De ettől függetlenül nagyon jól elvolt, mindenkire mosolygott, majd végül békésen elaludt:)

Az állatkertből kifelé még gyorsan vadásztunk egy kincsesládát is, annyira hanyagoljuk mostanság a geocachinget, hogy csak na, úgyhogy már ráfér egy új megtalálás a statisztikánkra.

És mindez képekben:

Én nem tudom, mi történhetett már megint, de tegnapelőtt óta Vince újra vadul, egyelőre "csak" itthon, Lucával. Melléáll és teljes erőből rugdossa! Döbbenet!!!

De tegnap néztem egy tök jó műsort a Viasat 3-on, a magyar címe Segítség, gyerekeim vannak, angolul Supernanny. Épp most nézem, hogy van hivatalos honlapjuk is:

www.supernanny.com/

Nos, a tegnapi adásban egy hozzánk hasonló család volt, 4éves nagyobbik, fiú, 1éves kicsi (ott ő is fiú volt). A szülők jól szituáltak, iskolázottak, de a nagyobbik gyerek nagyon vad, állandóan bánt, rombol. A kistesót, az anyját. Más gyerekkel nem lehet egyedül hagyni, mert azokat is bántja. A megoldás pedig az volt, hogy következetesen minden rosszaságért büntetni kell.

1.lépés: nyugodt hangon figyelmeztetés, hogy ezt nem szabad.

2.lépés: Ha mégegyszer megtörténik a dolog, annyi percig egy előre kijelölt büntetőhelyen állás (sarok, fal mellett, másik szoba, stb), ahány éves. Közben a gyerek szintjére leguggolva, szemkontaktussal elmondani neki, hogy miért megy oda, mindezt még mindig nyugodt, de határozott hangon. Ha eljön a büntihelyről idő előtt, szó nélkül visszavinni oda.

3.lépés: bocsánatkérésre rávenni a gyereket.

4.lépés: ha ez megtörtént, akkor megjutalmazni (puszi, ölelés) és megköszönni neki. Aztán pedig visszatérni ahhoz, amit előtte csináltunk, és elfelejteni az esetet.

A lényeg pedig az egészben az, hogy minden egyes rosszaságnál alkalmazni kell. Következetesen. És ha magunkba/magamba nézek, én eddig ezt úgy oldottam meg, hogy amíg nem durva az eset, addig csak szóval dorgálok, aztán viszont hirtelen annyira elveszítem a fejem, hogy ordítozni kezdek. Szóval tegnap óta alkalmazom a módszert. Mivel a tegnapi adás végét, hogy milyen sikerre jutottak, pont nem láttam, most gyorsan megnézem:)

A húsvétot idén Zalacsányban töltöttük, nagyon jól sikerült. Az idő isteni, mindannyian szépen lebarnultunk. Balázs minden idejét a kertben töltötte, még húsvét vasárnap is, rá kellett szólni, hogy ünnepeken nem ér dolgozni.

Luca botrányosan aludt, ez kissé beárnyékolta a napokat, de sokat találkoztunk Ildiékkel, még Laciék is eljöttek Csányba motorral.

Luca pedig rákapott a kézenfogva sétáltatás örömére. A papa előszeretettel sétálgatott vele, ezért már ma is jött oda, és rángatott, hogy indulhatunk:) Cserébe itthon nagyon jól aludt, reggel 6-ig.

Vince ügyesen meglocsolt mindenkit, még a locsolóversikét is elmondta sokszor (zöld erdőbe jártam...), a mama finomságaiból semmit nem evett hétfőn ebédre, mert szerintem egy mázsa csokit elfogyasztott addigra.) Most már én mérem neki, szűken a csokit, nehogy aztán baja essék. A szobatisztaság még azért néha csődöt mond, főleg a nagydolog. A nagy játékban a hétvégén többször szólt Dóri vagy Bálint nagy undorodással, hogy ugye van Vincén pelus, mert bekakilt:)

A nyuszitól pedig a rengeteg csokin kívül kapott Vince egy új Annáskönyvet, egy kifestő/matricásfüzetet, Bob-os fogkefét, aszfaltkrétát, és közösen az összes unoka egy mászóhengeres sátorkollekciót. Nagyon élvezte mindenki! A képek a papa gépén vannak a mászásról, majd később csatolok. De korábban olvastam valahol, hogy aki császárral született és nem élte át a szűk csatornán való áthaladás élményét, jobban fél alagutakban. Ez Annára teljesen igaz, nem ment bele soha a csőbe, csak a sátrakban ücsörgött. Luca ellenben hatalmas kurjongatások közepette mászott át rajta:) A teória igazságára Zsófi hány fittyet, mert ő is császárral született, mégis vígan mászott!

Amúgy pedig, mint mindig, nagyon jól telt az idő, nekünk és a gyerekeknek is. Anna és Vince teljes egyetértésben összelapátoltak egy talicska kavicsot és aztán hordták a hordóba.

Vince ma egy igazi mácsó volt:) sajnos nem fotóztam le, de látni kellett volna. Először is, kissé túlvállaltam magam, mikor itthonfelejtett babakocsicsomagtartóval elindultam a bankba, piacra, DM-be, pékségbe és patikába, hogy végül elmenjünk a doktornőhöz, mindkettejüknek szurira, végül az újonnan beszerzett orvosi papírral a Ligetsori oviba. Azt hiszem, könnyű elképzelni, hogy a fülemről is szatyrok lógtak!

Na de, vissza a lényeghez. Szóval Vince tök ügyesen végig jött a babakocsin, nem sírt a motor után. Aztán meg miután szétkapta az orvosi rendelőt (kinyitogatta az összes szekrényt, beleértve a hűtőt is), kipakolta a fiókban lapuló falidíszeket, és rákérdezett a doktornőnél, hogy hol van a matricája, amit majd a szuriért kap, teljesen hősiesen tűrte a beavatkozást! Szóval nagy körítés után, lényeg a lényeg, leült, alig kellett fogni és egy szisszenés nélkül elviselte a vállába adott bárányhimlőoltást!!! Egy mácsó, nincs mese.

Luca meg nem kapott végül, mert a kiírt Meningitec oltás hiánycikk a városban, úgyhogy majd júniusban kap, összesen vagy négy oltóanyagot... De, megmérték, most kevesebb volt! hogy lehet ez? 9,95k, és 74 cm. Szerintem a hossza ennél tuti több, mivel inkább a 86-os ruhák jók rá. De a nagy izgalmam tárgya az, hogy a doktornő a biztonság kedvéért adott egy beutalót a szemészetre! Szerinte esélyes, hogy Luca kancsal:( Az igazat megvallva néha én is úgy látom, de azért ha más mondja, nagyon rossz. Nehogy már szemüveg kelljen neki. Egyáltalán szemüveggel korrigálják a kancsalságot? Most direkt végignéztem mégegyszer a szülinapi képeket és minden képen máshogy áll a szeme. Egyiken az egyik áll befelé, a másikon a másik, harmadikon egyenesen néz. Szóval ki érti ezt??? Na, majd Ildi megnyugtat. Remélem!

itt a tavasz! Mit tavasz?! Nyááááár! A hétvégét Ágiéknál töltöttük Martonban, igazán jól sikerült. Újra hozzá kell szoknom a mindenhonnan kiszóródó homokhoz (beleértve saját teljes ruházatomat is), és ahhoz is, hogy most már Luca is nagyon bekoszolódik:)

A kert nem rendeződött túl, de azért a gyerekek homokoztak, a felnőttek kávéztak eleget:)

Fotózott már valaki 3 gyereket egyszerre úgy, hogy mindenki a kamerába nézzen?!

Vince ma két alkalommal szólt és a bilibe ill. wcbe kakilt!!!

mert eddig a fürdőnk így nézett ki:

Most van időm leírni a nagy napot.

Az első, szűk családi ünnep a nagy napon volt, francia almatortával. Ebből Luca is előszeretettel evett ám. Nagyban mutogatta a gyertyát. Az ajándék az Aldis ugráló ló avagy csacsi, amit egyelőre inkább Vince használ, bár Luca is élvezi.

Szombaton érkezett Magdi nagyi és Tihamér, volt nagy játék és öröm. Vasárnap reggelre pedig megérkezett a mama és a papa is Zalacsányból.

És hogy mit tud Luca egyévesen? Például tud sípot fújni! Meg mindenhol fölállni. Térden mászva és állva is tolja a dobozokat és székeket, így halad. Kissé veszélyes mutatvány, de nagyon élvezi. Továbbra is nagyon jókedélyű kislány, igazán öröm vele lenni. Nagyon szeret hintázni, labdázni, a jó idővel már leteszem a játszótéren is, és nagyban rágja a játékokat a homokozóban. Igazi csaj, minden apukára teljesen rápattan, beleértve Robit, Gábort, Gellértet, vagyis minden apukát, aki nálunk járt az utóbbi időkben.

Egyértelműen beszédkezdeményeket mutat, a legfőbb mondanivalója a nemnem, heves fejingatással fűszerezve. Mondja ezt például, mikor minden tilalom ellenére mégis borogatja a poharából a vizet, illetve folyatja ki a szájából. De simán használja a mama, és a ham-ham szavakat is. Már-már az anyát is felfedezni.

Mindig a nyomomban jár, ha elhagyom a terepet, hevesen tiltakozik.

Most persze semmi egyéb nem jut eszembe, pedig nagyon-nagyon ügyes!

és pont ma, amikor kint az udvaron szabadon engedtük, elkezdett mászni! idebent még mindig hason, de kint kizárólag térden:) Ki érti ezt? :)

Balázsnak egyszer jött a szikra, hogy telepítsük újra a régi akváriumomat. Meg is tettük. Azt félve írom, hogy a két szebbik, fekete vitorlás hal már elúszott az örök vízmezőkre:( De Vince szereti őket, eteti kétnaponta, ahogy az eladó mondta, és állandóan lesi őket a komódon:)

Eljött a nagy nap! Hihetetlen, hogy egy éves lett Luca! Tegnap este nosztalgiáztunk, hogy hogy is volt tavaly:) Nagyon-nagyon gyorsan elröpült az év!

A köszöntés még ezután lesz, hétvégén nagy családi bulival bővítve. Úgyhogy részletes beszámoló vasárnap!

 Addig is itt egy válogatás a legszebb képekből, Lucáról!

Luca annyira más, mint Vince volt. Egyre érdekesebb megfigyelni! Egyrészt, már nagyon hamar integetni kezdett, amit Vince szinte sosem tett. Most már annyira profi, hogy ha meghallja, hogy "szia", azonnal integet. Reggelente automatikusan indul Vince után az ablakhoz Balázsnak integetni.

Nagy táncos is. Ezt sem csinálta Vince sosem, a mai napig úgy táncol, mint egy őrült rokker:) Luca ezzel szemben eleinte csak a fejét bólogatta a zenére, de mostanra, hogy áll, már elég erőteljesen rogyaszt is. Megpróbálok majd videót feltenni róla, nagyon édes.

És, ez nem annyira pozitív, de tiszta csajosan hisztériázik. Vinnyog, mórikálja magát.

Bővebben majd holnap, a nagy napon.)

Ezzel már rég lógok... konkrétan március 15-e óta...

Szóval Vince teljes lázban égett a huszárok miatt. De aztán mivel a pákozdi ünnepséget nem találtuk meg, visszatértünk városunkba és az itteni műsort néztük. De. Túl korán érkeztünk:) Ugyanis ugyanazon a téren zajlott a hivatalos városi ünnepség, majd utána a huszárbemutató. Már ott voltak a huszárok, lovastul, és bemelegítettek, és ez épp elég volt Vincének, hogy elege legyen a várakozásból.) Szóval láttunk is huszárokat meg nem is:)

Csak egy gyors bejegyzés: a pisis dolgok teljesen működnek!!! Még a játszón is szól, de az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan kell állva úgy pisilni, hogy ne legyen olyan minden lent:) Ezt majd Balázs:)

Most hogy itt van Hédi és jó példával jár elől Vincénél, elhatároztam, hogy eljött a szobatisztaság ideje. Hátha csak egy pár nap lenne. Járunk rendszeresen pisilni, de még így is minden gatya mosásban van.) Bár ma van a 2. nap!

Rettenetes büszkeséggel tölt el, hogy elbirok egyszerre 3 gyerekkel.) Múlt héten, és most is itt van nálunk Hédi, kicsit beteg, és az oviban csak rosszabbul lenne, én meg szívesen elvállaltam a felvigyázását. A sétába elindulás az egyetlen gyenge pont, mikor hárman háromfelé szaladnak-másznak, de megoldottuk:)

Ez még régebben történt, de elfelejtettem megírni, hogy Vincével újra médiasztárok lettünk. Azért újra, mert alighogy ideköltöztünk, 2007 őszén, megállítottak az utcán a Fejér Megyei Hírlap fotósai, hogy nyilatkoznék-e a hét kérdése témában. Miszerint milyen a lakáshelyzetem. És a nyilatkozattal fotó is járt:) Természetesen Vincével.

Most pedig gondtalanul hógolyóztunk a Csitáry-kútnál, amikor odajött egy fotós, hogy a székesfehérvár.hu-nak készít képeket, lefotózhat-e. Hát persze! Egy hibát elkövettem, mivel Luca aludt, őt elfelejtettem irányba fordítani... de a babakocsiban ott alszik:)

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_53590

És a kép, amit én készítettem ugyanaznap:

Vincének már nem néztük a holdnaptárt (és igy azt hiszem, nem is jó napon kezdtünk neki pénteken), de levágtuk a nagy bongyor haját. Egyik szemem sír, másik nevet, mert egyrészt nagyon édesen kunkorodik (félre is tettünk belőle), de amúgy meg kifejezett loboncos, és égnek áll. Alig vitte a gép, annyira hosszú volt, de nagyon ügyesen hagyta magát, már nem ordít, mint korábban tette.

Íme az előtte-utána fotók:

Luca most már itthon is, és egyre ügyesebben áll. Alig-alig kell megkapaszkodnia! Már a nadrágszáramba belekapaszodva is bemutatja a mutatványt. Sőt, hálózsákban is:)

De hogy mászni mikor fog, az még jó kérdés. Mindjárt utána is olvasok, hogy jól emlékszem-e, Piri azt mondta, hogy aki nem mászik, annak valami betegsége lesz. :)

Nem sikerült pont a napján írni, de most bepótolom.

Luca egyre nagyobb lány lesz, nagyon szembetűnő, hogy okosodik! Különösen Zalacsányban sokat változott! Például megvész Fruzsi kutyáért. Addig visong és nézeget az ablak felé, amíg minden értelmes emberi lénynek nyilvánvaló lesz, hogy ő a kutyát akarja nézni. Fruzsinak pedig visongott bőszen:) Mindenhez van egy szava, a legjellemzőbb felkiáltás így hangzik valahogy: "gn". De a hanglejtés sok mindent elárul ám:) Ha beszélünk, az igen, ide, de, és nem szavakat szinte ismétli:)

A felállás pedig most már tegnap este itthon is sikerült!

Már elmúlt ugyan, de a múlt héten nem volt alkalmam írni, úgyhogy most pótlok mindent.

Ünnepekkor mindig sütök valamit. Vincét szinte mindig megvárom vele, mert nagyon szeret fent ülni a pulton és kotnyeleskedni. Ha csak tudok, rá is bízok valamit, mint tojás beleöntése a tésztába, a mixer fogása, ilyenek. Ha nincs gyerekkéznek való meló, akkor is szeret ott lenni, leveszi a só- és borsszórót, matat.

A mostani sütésnél épp elszaladtam a fiókhoz egy villáért, Vince addig bekapcsolta a habverőt és egyedül csinálta tovább a verést:) Mielőtt bárki felszisszenne, hogy milyen veszélyes, egyáltalán nem volt gáz:)

Luca is természetesen részese a bulinak:)

És itt vagyok én, Lucával:

Ma reggelre leesett az idei év második legnagyobb hava (a legnagyobb a múlt héten...). De még most éjjelre is jósoltak többet! Délelőtti sétánk a piac után Vince orra után vezetett, rákapott, hogy a belvárosban a lovasszobornál felmegyünk a macskaköves régi utcákon és ott bóklászunk. Ma odajutottunk a nagy templom mögé, nagyon szép helyre, és hatalmas pihékben szakadt a hó. Vincével hatalmasat hógolyóztunk, nagyon-nagyon aranyos volt, alig bírtam rávenni, hogy tetőtől-talpig átázva végre induljunk hazafelé:) Még Luca is nagyokat kurjongatott a babakocsiban, úgy fordítottam, hogy lásson minket. Én béna nem vittem fényképezőt, ezennel szentül megfogadom, hogy mindig a zsebemben tartom!

Ez nagyon fog hiányozni, ha már újra dolgozni fogok!

Egyébként mostanában egyre jobban foglalkoztat a Vincétől való elválás gondolata. Nagyon szomorú leszek attól, hogy szeptembertől már ovis lesz és fogalmam sem lesz róla, hogy pontosan miket csinált a napok során. Tudom én, hogy neki már jobb lesz úgy, mert gyerekek közt lesz, stb,stb, de mégis nagyon elszorul a szívem:( Ezért is háborít fel, hogy a kormány a kismamák otthon töltött idejét rövidíti le, hogy lehet egy 2éves gyereket nyugodt szívvel bölcsibe adni?! (majd Lucával átélhetem ezt is...) És nyilván nekünk is jobb lesz, hogy Lucával is leszek egy pár hónapot kettesben.

Ilyen gyönyörű gyerek ez a Vince, amint épp a Vajdahunyad váránál pózol:

És így ölelgeti egész nap Lucát, illetve dehogy, itt táncolnak, megy a Kolompos-buli:

Végül jól elkanyarodtam a címtől. Cserébe jöjjenek képek a múlt heti nagy havazásról, amikor is épp itt volt a Mama Zalacsányból, a gyerekek élvezték, Vince örült, hogy végre más játékot játszik vele valaki:)

Luca látványosan fejlődik mostanság, és annyira elhanyagoltam már a blogot, hogy gyorsan írok.

A hétvégén Miskolcon voltunk, és mint Vince is, Luca is a nagyi foteljébe kapaszkodva felállt! Egyszer csak Balázs kiált, hogy nézzük, Luca áll:) És úgy, mint Vince, itthon még nem tud felállni.

Egyébként pedig mostanában az agyi fejlődés szembetűnő.

1.Például, evés közben folyton ingatja a fejét, nemet int. De amúgy eszik. Elkezdtem mutogatni neki, hogy igen-igen, és nagyokat bólogatunk Vincével. Ezt már annyira megtanulta, hogy ha a társaságában bárki kiejti, hogy "igen", játék közben azonnal heves bólogatásba kezd. Nagyon aranyos:)

2.Szoptatás közben szoktam néha nagyokat pislantani rá, erre ő is azonnal válaszol:)

3. Folyton túrkálni kell a szájában, mert minden keze ügyébe kerülő papírdarabot megeszik és hosszasan rágcsál. Erre pedig mindig mutatom neki, hogy fúj, és kinyújtom a nyelvem, úgyhogy most már ő is azonnal nyújtja ki a nyelvét, rajta az ázott papirgalacsinnal. De legalább már nem kell könyékig turkálni a szájában.

Tudja, mire való a fésű. Tipikus lány:) Este most is a kezébe kapta, és bőszen vakargatta a fejét vele.

A borostánylánc megbukott nálam, bár ki tudja, lehet, hogy ha kivenném a nyakából, nyugtalanabb lenne. Mert most úgy tűnik nekem, hogy 3 fog is teljesen be van duzzadva.

Az alvás (le kell kopogjam) egyelőre nagyon tuti!!! Bár most Miskolcon volt egy kemény éjszakánk, mert ott a panelban nem akartam kicsit sem sírni hagyni. De tegnap itthon már 5.20ig aludt!!! Közben néha felsírt, de épp csak kettőt, és aztán el is hallgatott. Ezeket a bevett időkben (22, éjfél körül). Ma már Vincét sem fogom áthozni magunk közé, mert így én összetört háttal kelek föl reggel.

A hétvégét Egerben töltöttük a gimis barátnőkkel és családjaikkal (Piri, Betty, Enikő és Mágnes).

Végre Vince ebben a társaságban viselkedett rémként, értsd senkit nem harapott meg, nem bántott, hanem tök normális volt.

A szép hétvégét csak Luca éjszakai műszakjai árnyékolták be, úgyhogy a Betty tuti tippjét követve tegnaptól hagyom Lucát egy kicsit sírni éjjel. Először 10kor kelt, már ült, mire fölmentem, de egy kis fenékpaskolásra el is aludt. Éjfélkor jött a következő, 5-10-20 percenként bementem, nem vettem föl, hanem csak sutyorogtam neki, megpaskoltam a fenekét és kijöttem. A 2. 20 perc végére elcsendesedett és 4.40kor kelt, akkor megszoptattam és aludt 7.45ig. Azon töröm a fejem, hogy ezt a 4-es kelést is hagyni kéne, hogy egészen reggelig aludjon... Nem is tudom. Vincét éjfélkor áthoztam magunk közé, hogy ő tudjon aludni, nem is vette észre és aludt is tovább. Állítólag ez 3 nap alatt hatni fog.

Az elviselhetetlen éjszakáknak véget akarok vetni! Ezért már két hete megrendeltem a teszveszen egy borostyánláncot, ami múlt kedden meg is érkezett. Kedd éjszaka még a szokásos menetrendben aludt/volt ébren Luca, de szerdától kezdve hihetetlen javulás történt! Nekem is döbbenetes volt! Hirtelen csak 2x ébredt, egyszer éjfél körül, majd hajnalban, 4-5-6 táján. Ez így már több, mint pihentető! De! És most jön egy nagyon-nagyon szomorú DE. Ugyanis tegnap, pontosan egy héttel a felvétel után megtört a jó jég:( Újra a szokásos menetrend, elalvás után pontosan egy óra alvás, majd utána megint óránként ébredt... Éjfél körül már vissza sem akart aludni, pedig meg is etettem már... Végül 1kor (addig ugye éberkedtem) már odavettem magunkhoz és ott aludt 5.10-ig. Akkor persze már felkelt Vince is:( és már ma is volt fent egyszer, pontosan 1 órával az elalvás után. Nem értem én ezt! Lehet, hogy tényleg elkiabáltam a sikert?! A védőnőt is felhivtam, hogy beszámoljak a sikerről és ő mondta, hogy el ne kiabáljam. Akkor ez már a kiabálás?!

Amúgy itt van Luca, fényképező pózban, büszkén viselvén a láncot: