A húsvétot idén Zalacsányban töltöttük, nagyon jól sikerült. Az idő isteni, mindannyian szépen lebarnultunk. Balázs minden idejét a kertben töltötte, még húsvét vasárnap is, rá kellett szólni, hogy ünnepeken nem ér dolgozni.
Luca botrányosan aludt, ez kissé beárnyékolta a napokat, de sokat találkoztunk Ildiékkel, még Laciék is eljöttek Csányba motorral.
Luca pedig rákapott a kézenfogva sétáltatás örömére. A papa előszeretettel sétálgatott vele, ezért már ma is jött oda, és rángatott, hogy indulhatunk:) Cserébe itthon nagyon jól aludt, reggel 6-ig.
Vince ügyesen meglocsolt mindenkit, még a locsolóversikét is elmondta sokszor (zöld erdőbe jártam...), a mama finomságaiból semmit nem evett hétfőn ebédre, mert szerintem egy mázsa csokit elfogyasztott addigra.) Most már én mérem neki, szűken a csokit, nehogy aztán baja essék. A szobatisztaság még azért néha csődöt mond, főleg a nagydolog. A nagy játékban a hétvégén többször szólt Dóri vagy Bálint nagy undorodással, hogy ugye van Vincén pelus, mert bekakilt:)
A nyuszitól pedig a rengeteg csokin kívül kapott Vince egy új Annáskönyvet, egy kifestő/matricásfüzetet, Bob-os fogkefét, aszfaltkrétát, és közösen az összes unoka egy mászóhengeres sátorkollekciót. Nagyon élvezte mindenki! A képek a papa gépén vannak a mászásról, majd később csatolok. De korábban olvastam valahol, hogy aki császárral született és nem élte át a szűk csatornán való áthaladás élményét, jobban fél alagutakban. Ez Annára teljesen igaz, nem ment bele soha a csőbe, csak a sátrakban ücsörgött. Luca ellenben hatalmas kurjongatások közepette mászott át rajta:) A teória igazságára Zsófi hány fittyet, mert ő is császárral született, mégis vígan mászott!
Amúgy pedig, mint mindig, nagyon jól telt az idő, nekünk és a gyerekeknek is. Anna és Vince teljes egyetértésben összelapátoltak egy talicska kavicsot és aztán hordták a hordóba.
