A hosszú hétvégét szülőfalumban Zsákán töltöttük. Nagyon jó volt, bár szerintem nagyban hozzájárult a pozitív hangulathoz a tavasz. Valahogy télen-ősszel nagyon lehangoló a falu. De újra arra jutott Balázs, hogy falura kell költöznünk. Annyiban szerintem is nagyon jó, hogy így pont 10évvel azután hogy elköltöztünk onnan, még mindig mindenki megállít az utcán örömmel, hogy hazajöttél, hogy vagytok?
És hogy a gyerekekről szóljon a bejegyzés: nagyon érdekes, hogy a nagyobb családunk falusi gyerekei igazán nagyon jófejek. Jólneveltek, tisztelettudóak, segítőkészek, gyerekbarátak. Nem tudom, hogy miért van ez, a falusi értékrend más, mint a városi? Vagy más módszereket alkalmaznak? Vagy mert látnak fizikai munkát a szűk családjukban és megbecsülik?! nem tudom! De nagyon szeretném, ha Vince és Luca is ilyenek lennének, mint pl. Jocó Zsákán.
Kerestünk geoládát, Vince kakilt erdőben, voltunk Jóskabácsi birkás tanyáján, Nivával, földúton döcögve, volt ott rengeteg traktorutánfutó, eke, rendsodró, szóval igazi Kánaán volt ez Vincének. És a Juhász névhez méltón viselkedett, élvezte ezerrel:) Luca inkább Jóska bácsiért volt teljesen oda, még tőlem is kéredzkedett hozzá, ha bejött a szobába, azonnal mászott oda a lábához, hogy vegye fel:) Volt szalonnasütés, tűz, egyszómintszáz, igazi tuti jó hétvége volt!
És még hozzá kell tennem egy pár aranyköpést:
Vince lelkesen gyakorolta a bihari települések neveit, folyton kérdezgette, hol vagyunk. Majd Debrecenben délutáni alvásból ébredve így szólt:
V: Apa, mondjak valamit?
B: Mondjál!
V: Berettyóújfalu!
Aztán nagyon szeretett játszani Jocópetivel (azért ez a név, mert két utóneve van és mindkettőt használják neki, persze csak külön). Mikor Erzsike néniéknél lefeküdtünk aludni (Erzsikééknél nem fértünk volna jól el), így szólt: én a másik Zsákán akarok aludni, ott ahol Jocó is!
