Most inkább úgy döntöttem, több rövidebb bejegyzésben számolok be az elmúlt napokról, mikoris alig jutottam gépközelbe.
Szóval Luca átment igazi nagylányba. Első ismérve ennek, hogy egyszerűen nem hajlandó bébipapit enni! Akármilyen nagy kedvence volt eddig a husileves, ha püré, nem kell. Csak az én tányéromra mutogat. Úgyhogy a hétvégétől hivatalosan átálltam a turmix mellőzésére! És mondhatom, többet eszik Luca, mint Vince. Persze tudom, nem vonok le ebből messzemenő következtetéseket, mert Vince is ilyen idős korában még nagy kajás volt. Bezzeg ez mára már a múlté. Főleg, ha beteg, mint most.
A járás még mindig nem megy, de most már elég egy kézzel is kapaszkodni valakibe/valamibe. Állandóan pakol, ki-be, odavissza. Rendszeresen pakol nekem meglepiket a konyha fiókjaiba.)
Az alvás újra hadilábon áll, van egy fix 1.10-es hajnali kelés, szerintem alapból a fogai miatt, mert már két őrlőnek kint van 3-3 sarka, a másik kettő duzzadt, de nem fehér. Bár fura, hogy miért mindig 1.10kor jön rá, hogy fáj a foga. A hajnali szoptatásról nem visz rá a lélek, hogy leszoktassam, pedig Vince ilyenkor már csak este alváskor szopizott. De annyival egyszerűbb 10 perc alatt szopival hosszú órákra visszaaltatni még, mint sírni hagyni. Bár lehet, hogy lassan közbe kell avatkoznom, mert az eddig fél 6-6os szopiból mára már 4.30 lett. Ez azért már mégsem reggeli, ahogy eddig hívtam:)
A délutáni alvásra kell valamit kitalálnom, mert nagyon hamar kidől, 1kor már alszik, de a nagy forróságban 2kor már ébren is van. Az ölemben még alszik, de hát az mégse pálya. Ma pedig már Vincét is felverte, pedig annyira kell nekem legalább egy félóra szótlanul! Kicsiségnek tűnik, de nagyon durva, hogy különben egész nap beszélek és főleg hallgatok! Szóval ma nagyon rosszul esett a magány hiánya:(
Luca nagyon kis huncutka lett, még Zsákán megtanulta a "hol a baba, itt a baba" játékot, szemét letakarva és felfedve. Nagyon élvezi, azóta ezzel a csellel lehet pl. pelenkázni, mert akkor nem ficánkol. Nagyon durván megért mindent, amit mondunk. Annyira, hogy mikor hajnalban mondom, hogy tegye szépen le a fejét a párnán a macira, akkor pontosan megnézi, hol van, és oda teszi:) Folyton vigyorog, de ha ordít, akkor annyira, hogy bereked.
Szóval igazi jó fej. Sőt, ma már el akart aludni a Bregyóban, míg bodzát szedtünk és kivettem a kocsiból. Vince lázas volt, ezért őt beraktam. Luca pedig szemlátomást teljes odaadással, visongva állt a testvérfellépőn, meg se mozdult, kapaszkodott és kacarászott:)
