Ma reggelre leesett az idei év második legnagyobb hava (a legnagyobb a múlt héten...). De még most éjjelre is jósoltak többet! Délelőtti sétánk a piac után Vince orra után vezetett, rákapott, hogy a belvárosban a lovasszobornál felmegyünk a macskaköves régi utcákon és ott bóklászunk. Ma odajutottunk a nagy templom mögé, nagyon szép helyre, és hatalmas pihékben szakadt a hó. Vincével hatalmasat hógolyóztunk, nagyon-nagyon aranyos volt, alig bírtam rávenni, hogy tetőtől-talpig átázva végre induljunk hazafelé:) Még Luca is nagyokat kurjongatott a babakocsiban, úgy fordítottam, hogy lásson minket. Én béna nem vittem fényképezőt, ezennel szentül megfogadom, hogy mindig a zsebemben tartom!

Ez nagyon fog hiányozni, ha már újra dolgozni fogok!

Egyébként mostanában egyre jobban foglalkoztat a Vincétől való elválás gondolata. Nagyon szomorú leszek attól, hogy szeptembertől már ovis lesz és fogalmam sem lesz róla, hogy pontosan miket csinált a napok során. Tudom én, hogy neki már jobb lesz úgy, mert gyerekek közt lesz, stb,stb, de mégis nagyon elszorul a szívem:( Ezért is háborít fel, hogy a kormány a kismamák otthon töltött idejét rövidíti le, hogy lehet egy 2éves gyereket nyugodt szívvel bölcsibe adni?! (majd Lucával átélhetem ezt is...) És nyilván nekünk is jobb lesz, hogy Lucával is leszek egy pár hónapot kettesben.

Ilyen gyönyörű gyerek ez a Vince, amint épp a Vajdahunyad váránál pózol:

És így ölelgeti egész nap Lucát, illetve dehogy, itt táncolnak, megy a Kolompos-buli:

Végül jól elkanyarodtam a címtől. Cserébe jöjjenek képek a múlt heti nagy havazásról, amikor is épp itt volt a Mama Zalacsányból, a gyerekek élvezték, Vince örült, hogy végre más játékot játszik vele valaki:)