Azt hiszem, most már nyugodtan kimondhatjuk, hogy Vince belépett a hisztikorszakba. Már Luca születése után közvetlenül mutatkoztak az első jelek, úgy mint tombolás eddig simán kezelhető "gondok" miatt, pl. milyen pohárból, mit kér inni.
Ez azóta csak fokozódik, most már mondja is, hogy így akarja, vagy úgy akarja. Közben tátott szájjal ordít, és nála nem igaz, hogy egy könnycsepp sem gördül ki a szeméből, mert mindeközben, mármint az ordítás közben krokodilkönnyek hullnak és folyik a takony. Plusz, mivel most nőnek hátul az őrlők, a nyála is jön:)
Ehhez az óriás hisztihez jön hozzá az apa-mánia. Nem is tudom, írtam-e, de már több, mint 3 hete elkoboztam a cumit, a játszótéri kakaskodások miatt. Ezért, vagy talán azért, mert engem a Lucáénak, Balázst a sajátjának tekinti, azóta nem vagyok jó neki. Nem akar velem felkelni, enni, lefeküdni. "Apájal pihenek!" Ez amiatt is lehet, hogy Balázs, igazi jó férj módjára hagy engem reggelente még lustulni, és ő kel Vincével rendszeresen 6-kor, vagy akkor, amikor, de naggggyon korán, már amióta Lucát vártam. Szóval valamennyi megszokás is van benne, de a cumikobzásig nem volt belőle gond, ha mégis én voltam a soros. Délben pedig velem aludt el legkönnyebben.
Az alvás korábban nagyon egyszerű történés volt Vince életében, cumi a szájba, kis ölben pihi, aztán velem 5 perc alatt, mással 10-15perc alatt elcsendesedés. Ez az esti alvásnál még rövidebb volt, ugyanis ölben mese, majd ágyban ébren otthagyás. És reggelig óriás csend! Az első napokban rendesen elvonási tüneteket produkált Vince. Amint felmentünk, hogy pihen, vergődni kezdett, rángatózott, és torokhangon ordította, hogy apát akarja. Nos, hát ezért aztán az első két hétben Balázs az ebédidejére fittyet hányva itthon töltött jó másfél órákat a Vince altatásával. Egy kis képeskönyvnézés, mese, még ezt énekekeld, azt énekeld, míg végül valami csoda folytán elaludt. És ugyanez mégegyszer este. Az eddigi legkésőbb 9-es elcsendesedés, de inkább fél9, fél10-re tolódott ki:( Odáig már eljutottunk, hogy azt megérti, hogy délben Balázs dolgozik, és anyával is lehet pihenni. De egyszerűen megőrjít, mikor a 40.percben még ugyanott tartunk, ahol a kezdetekkor:(
De az egész bejegyzést a reggeli mizéria ihlette: Vince ma csodák csodájára 7 körül kelt és gondoltam, hagyom még Balázst pihenni. Mikor Vince átjött a szobánkba és közölte, hogy Rudit kér, sokat, akkor én elindultam, hogy felszolgáljam. Erre azonnal hangos óbégatásba kezdett, hogy apával akarja. Erre átmentünk a szobájába, és ott fennhangon, de szerintem azért nem kiabálva mondtam neki, hogy kap Rudit, ha nem sír. De csak folytatta, és én is. Mire aztán felkaptam és lehoztam a nappaliba, merthogy folyton attól tartok ilyenkor, hogy felveri Lucát. Itt is csak folytatta, beraktam a dolgozósarokba, hogy jöjjön ki, ha nem sír és kér Rudit. Erre lejött Balázs, dugába döntve az addig neveléssel töltött reggeli 10 percet... és még ő állt nekem, hogy miért ordítozok a gyerekkel...
Egyébként a Rudival való meghitt viszony megér egy külön bejegyzést! :)
