Szóval igen, lassan eljön a pillanat:) Egy ideje már sétáltatja magát Luca, konkrétan húsvét hétfő óta, mikoris apu hajlandó volt egész nap sétáltatni:) Az "okos" szomszédasszonyunk ugyan figyelmeztett rá, hogy ha mind a két kezét fogom, akkor soha nem fog járni, mert nem alakul ki az egyensúlyérzéke... inkább kötnöm kéne a hóna alá hevedert alias pórázt, mert az a tuti. Hát, tartsa meg Katinéni magának a szuper tippjeit!!! Merthogy Luca egyre ügyesebben jár, most már segítségül is csak egy kezünket kéri, és bizony, múlt hét csütörtökön a nappali közepén kettőnk között járkált, egy-két lépéseket. Aztán megpihent. És most új fejlemény: ha nem figyel, akkor már egyedül áll. Ha pedig nagyon akar valamit és messze van és még kapaszkodó sincs, akkor jó passzban bizony inkább megy:)
A másik hobbija pedig újabban a székeken és az új kis puffokon leülés, felállás, átmászás. Akár félórát is eltölt ezzel.
