Nos, hát a hétvégi szentendrei kirándulást úgy tűnik, egy komoly kis vírussal fűszereztük... Vince már tegnap gyanúsan meleg volt délben, de arra fogtam, hogy kissé túlöltöztettem, a reggeli hűvös után. Még az sem tűnt fel, hogy a szokásos 1órái déli alvás helyett már 12kor ágyban volt és nem sokkal utána aludt. De aztán már feltűnően forró volt és a szokásos 3 óra helyett csak 1 órát aludt - lázas. Pont mint Gergő. Semmi egyéb panasz nincs, de nagyon rossz látni, mikor beteg a gyerek... az éjszaka már igazi káosz volt, első ébredés 11kor, majd 2 körül egy hosszabb, átjött az ágyunkba, de ott sem találta a helyét, végül csak a saját szobájában tudott még aludni - persze nem tovább, mint a szokásos bioritmus - hajnali 6 óra pár perc...
Persze ma Luca is felkelt már jó korán, úgyhogy reggeltől folytonos kettős üzemben voltam. Nem vagyok ehhez hozzászokva:)
Vince szegény, nem elég, hogy lázas, úgy tűnik, nem tudja emészteni a szőlőt, mert nagyon megy a hasa tőle. És annyira piros a feneke, mint már rég. Szegényke pedig ehhez a kúptól meg a lázcsillapító sziruptól folytonos hasmenésben van:( Mivel mást nem is nagyon evett ma, a végére már csak atomrobbantás maradványai jutottak a gatyába - már bocs, hogy ilyen mélységig taglalom a témát. Sőt, már éjszaka is öklendezett egyszer ("köhögtem"), de délután is, és akkor jött is kis cucc. De még ezek miatt nem aggódom, tényleg a gyógyszerekre fogom.
Réka is mondta, hogy Gergőnek is ugyanez volt, ő ugye a vírusgazdánk, és hogy nem sokat aludt G. Na, hát Vince ma minden rekordot megdöntött. Ő, aki lázasan egész napokat alszik, ma 11kor már folyton ásítozott, felvittem aludni. Persze mikor máskor kell a fehérvári katasztrófavédelmi szirénát kipróbálni, mint akkor? :) Mindenki teljes parában volt, Luca inkább, de Vince is sírt, és mivel utána egy gépi férfihang bemondta, hogy mi van, folyton kérdezgette, hogy mit mond a bácsi. Nagy nehezen elpilledt, majd 30perc múlva felkelt, hogy jön játszani. És ennyi volt az alvás! Utána itt kókadozott, ásítozott, próbáltam a kanapén elaltatni, de minden hiába, csak játszani akart... Végül már mindent játszottunk ma: vonatoztunk, legóztunk, rajzoltunk, gyurmáztunk, épp csak a vízfesték nem került elő, amit szintén vészhelyzetekre tartalékolok (pl. apaelmegydolgozni-para)
A láza meg sem mozdul, vagy 38 vagy 38,5, vagy talán csak rossz a lázmérő, és ezt a két értéket méri?!
Na, reméljük a legjobbakat, Gergőnek 3 napig tartott, eszerint holnap vége. Biztos, ami biztos, azért mivel csütörtökön elmentünk a Manótára, terjesztettük a városban a kórságot...
Cserébe, a megszokott jó késői elalváshoz képest este 8kor már lent voltunk, két alvó gyerekkel az emeleten!!!
és még egy: azért mégis megnyugtatja anyai lelkemet, hogy tegnap, a nagy betegség első estéjén velem akart aludni a gyerekem! :) mégsincs itten minden veszve!
