Szóval ma nekilátok Vince blogos baba- illetve hát talán inkább gyereknaplójának. A korábbi, papírformátumú napló már lassan betelik, több mint 2 év alatt nem is csoda.
Íme főhősünk:
Vince új kihívása az életben, így friss 2évesen, az osztozkodással való megismerkedés illetve agressziójának megfelelő kezelése. Ez jelenleg még nem annyira működik, én folyton a netet bújom, hogy mit tegyek/tegyünk vele, hogy normalizálódjon a helyzet. Csak a rend kedvéért: Vince Luca születése óta rettenetesen vad kisfiú lett, mára odáig fajult a helyzet, hogy a játszótér réme:( Mindenkit azonnal támad (értsd fület tép, megrúg és főként megharap), ha csak úgy is látja, hogy talán-talán valaki elveheti a játékát.
Hosszas utánaolvasás ill. védőnői tanácskérés után a stratégia a következő: rosszaság esetén azonnali verbális dorgálás, hangsúlyozva, hogy a beszéd a megfelelő út. Mindez szemkontaktus teremtésével. Itthoni bántalmazás esetén különválasztás, vagyis "kizárás" az előszobába. Játszótéren pedig vége a szabadon eresztett korszaknak, szorosan nyomában vagyok folyton, nehogy bárkire rá tudjon támadni! Remélem, ezekkel azért lassan túlleszünk ezen a dolgon, nagyon várom már a végét... bár a védőnő szerint simán lesz 3éves, mire le lehet a harapásról szoktatni...
Pedig alapvetően nagyon édes és aranyos, példa erre ez a szeretgetős kép is:
