Ha már a címben szerepel Luca is, róla is írok végre. Csak azért így ímmel-ámmal, mert amúgy neki is papírformátumra írok, de majd ha betelik, akkor ő is a XXI.századi naplóírásé lesz:)
Itt van ő, amint őszi sapkákat próbálunk, Annus és Vince örökségéből, bár úgy tűnik, ez őszre kissé szűk lesz:)
szóval Luca a világ legtündéribb kisbabája, igazából nem lehet rá panasz, olyan, mint amire Vince egész pici babakorában vágytunk (3hónapos koráig éjt nappallá téve sírt...): jól elvan, nem sír, csak ha valóban gondja van, alszik éjjel is (fölkel ugyan egyszer, de az egy kb.15 perces, pusztán szopiból álló ébredés). Tipikus második gyerekként szerintem a mottója, hogy örül, hogy él. Ennek megfelelően nem veszi zokon, ha állandóan ledobom szinte, mikor Vince valami bolondságot csinál és meg kell menteni az életét. Vince a Luca életének abszolút hőse, ha megjelenik, vagy csak a hangját meghallja, fülig ér a szája. Ez a folyamatos vigyor akkor sem tűnik el, amikor Vince (sajnos rendszeresen) fejbevágja, hasonnyomja, megrugdossa. Továbbra is hős marad Luca szemében. Azért mikor a fejét megharapta és látszódtak a fogai rajta, akkor nagyon sírva fakadt.
Annyira rendes baba, hogy reggel is jó sokáig alszik, vagyis így van idő ebédet készíteni, Vincével lenni, mosni-vasalni, stb.
Pelusbarát kislány, nem szerződött egyik pelenkagyártó céggel sem, mint Vince tette, mert kb. 3-4 naponta pakolja tele a bugyrot, akkor viszont gyakran a ruhákat is áztatni kell:)
Gyakorta szopizik, inkább másfél-két óránként, mint három. De hát ugyebár a 3 órás turnusokat a tápszeres babáknak találták ki.
Most már rendesen nyúl az érdekes dolgokért, rágicskálja őket, bár a nagyon kemény műanyagoktól hamar mérges lesz és mérgelődik:)
A hangját is hallatja, egyetlen szavajárása, hogy "vávávávávávává". Ez úgy kezdődött, hogy elkezdett hang nélkül tátogni, mint egy halacska, aztán meg ez a hang jött hozzá:)
Tegnap voltunk 5 hónapos méredzkedésen és friss adatokkal szolgálhatok:
67cm (én itthon 70-nek mértem)
7700g (a játszótéri, 3hónappal idősebb Kincső ennél jóval kevesebb...)
Ééééés, a bal alsó 1-es fog egyik csücske kint van. Érdekesen néz ki, látható egy kis fehér pötty, de ujjal nem érzékelhető, a védőnő viszont spatulával vizsgálta és a fa megakadt rajta, tehát nem anyatejmaradék/lepedék. Már gyanús volt egy pár napja, hogy nagyon rágja az ujjunkat ill. mindent, ami oda kerül, és kissé nyűglődik is esténként az altatásnál. De hálistennek csak akkor az egyszer a nap során.
Hihetetlen, hogy nemsokára 6 hónapos lesz, a hónap végén, és elkezdhet enni! Nem is nagyon emlékszem már, hogy volt ez Vincével. De biztos eszembe jut majd. Bár tegnapelőtt suttyomban elfogyasztotta első "ételét": Vince kapott a fagyistól egy csomó tölcsért és azokat rágcsálta. Gondolom, az egyik beesett Lucához, akire rá volt húzva a napfénytető, mert nagyon szemébe sütött a nap. Mikor hazaértünk, kinyitottam a tetőt, és ott feküdt Luca, egy fagyitölcsérrel bírkózva.) Hát nem sokat, egy jó kis falatot az aljáról megevett:)
