Ha már legutóbb csak negatívumokkal jellemeztem Vincét, azért kicsit árnyalom a képet:)

Vince beszéde azóta állt neki a lendületes fejlődésnek, mióta varrtam az ablakokra függönyt, valamikor a nyár elején. Neki sárgát, Lucának pirosat. Kb. ezek voltak az első szavai. Persze "sáááááá" és "pozsös" inkább.

Azóta viszont napról-napra változik a szókincse. Mostanra már egész mondatokban beszél, jelen-múlt és jövő időben, igeragozással, felszólítómóddal, ami csak kell. Most jönnek már a finomítások, mert pl. a fut múlt ideje nála futt:) az esziké pedig ett:)

A beszédtanulás során fura még szembesülni saját kis szótárunkkal, amit persze Vince simán visszamond, holott nem feltétlenül szeretnénk. Az első ilyen az volt, mikor a játszótéren minden gyerekkel perelt, hogy "mondom, hogy vigyázz". Soha nem vettem volna észre, hogy ennyit használom neki, hogy "mondom":) és még a hangsúly is stimmel. Ezért is mondják, hogy a gyerek egy tükör... A legújabb ilyen pedig a "nemáj", mivel én is gyakran mondogatom neki, hogy ó Vince ne már! Meg a zavarba ejtő "ne bántsál", amit ugyebár az előző bejegyzés alapján érthető okokból gyakran mondogatunk neki. Kívülálló viszont azt gondolhatja, na ezek is bántalmazzák a gyereket otthon:) Kíváncsi vagyok, mikor mondja majd, hogy dedurvaaaa:)

A látványos nyelvi fejlődés miatt most aztán bőszen nekiálltunk mondókázni/énekelgetni neki ill. vele, mert most már a legtöbb gyakran hallott versikét simán visszamondja, vagy legalábbis befejezi a sorokat. Nagyon vicces, ahogy hallás után tanul, ha megtetszik egy-egy új vers vagy dal, azt aztán 50szer egymás után el kell mondani neki. A legújabb kedvenc a Körtéfa kezdetű népdal.

Vicces még, hogy mennyire következetes hibákat vét. Valami miatt pl. az f és s hangokat érdekesen keveri. Pl. "sölmegyünk a fobába". Vagy ott van a "v". Ez a vaj szóban simán kijön, de vonat (hojat) és Vince (Hince) szavakban h-ra vált.