Hétvégén nagy rokon- illetve barátlátogatásokon vettünk részt. Most már megfogadtuk, hogy a következő pár hétben nem utazunk sehová hétvégére, legalábbis ottalvósra, mert ez már annyira fárasztó, minden hétvégére egy regimentnek való ruhát bepakolni (jó időre, rossz időre, esőre, fagyra, kánikulára), majd vasárnap mindent ki, és mehet a mosásba... szóval most maradunk egy időre!
Vince agressziója látványosan múlóban! Hálistennek! A hétvége újra nagy kihívás volt ilyen szempontból, mert Rékáékhoz mentünk, 2 kis barátunkhoz, Marcihoz és Gergőhöz. Vince a tanultakhoz tartotta magát, inkább óbégatott nekik, hogy hagyják a játékot, nem bántotta őket. Persze egy homokbeszórás és pár próbálkozás volt, de ez a korábbiakhoz képest ugyebár semmiség!
Bár nem szívesen hagyjuk így, de szombaton a délutáni alvás is kimaradt, mert a hétvégi programot Kálmánbácsiéknál kezdtük, ahol ott volt a Mama és a Papa is, és ekkora öröm mellett nem volt idő aludni.
Vince pedig újabban nagyon mesélni próbál, pl. Balázsnak minden délután elmeséli ("apa, képzeld el, mit mondott Bence a játszón!"), mi történt velünk aznap. Általában csak a fent idézett mondat hangzik el valamilyen formában, azt hogy valójában mit mondott, azt nekem kell elmondani. De a szándék és a bevezető szöveg megvan.
Ma pedig azt hiszem teljesen ledöbbentettük Beát, a volt kolleganőmet, aki pici babával van otthon, hogy milyen egy nagyobb gyerek a házban... Vincének sokadik kérésre, majd utasításra sem volt kedve abbahagyni a drága hifi/dvd kóceráj kapcsolgatását, pl. Meg úgy ugyebár egész nap rohangászni kellett utána... Bár nem is akar több gyereket, azt hiszem, elgondolkodik, hogy hogyan nevelje gyermekét, hogy nehogy Vincéhez hasonlítson:)
